HELYESLÉS [e-ë] főnév -t, (
ritka) -ek, -e [ë, e]
A helyesel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki helyesel (vmit), ill. az a cselekvés, hogy vmit helyeselnek; egyetértés, jóváhagyás.
Egyhangú, kitörő, lelkes, viharos, zajos helyeslés; a gyűlés, a nép helyeslése; az indítvány, az ötlet, a terv helyeslése. A közönség lelkes helyeslése közben olvasták fel a nyilatkozatot. A javaslat helyeslésre talál. A közönség a bejelentést helyesléssel tudomásul veszi.
- Szóösszetétel(ek): közhelyeslés.