HELYTELENKEDIK [e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. <Rendsz. gyermek> illetlenül, helytelenül, rosszul viselkedik; haszontalankodik, rosszalkodik. Ne helytelenkedj! □ [A kisfiú] örökké evett és helytelenkedett. (Tolnai Lajos)
- 2. (népies) Pajzánul viselkedik; csintalankodik.
- helytelenkedés; helytelenkedő.