HAMU  főnév -t, v. (
ritka, 
régies) hamvat (→ hamv) -ja v. (
régies, 
irodalmi nyelvben) hamva (csak egyes számban)
Tömörebb szerkezetű növényi és állati eredetű szilárd anyagok elégésekor visszamaradó, rendsz. szürke porszerű anyag. 
A fa hamuja; hamu alatt lappangó v. 
szunnyadó tűz v. 
parázs: (
átvitt értelemben is) kitörésre kész szenvedély v. forradalmi hangulat; (
vallásügy) 
Hamut hint a fejére: (
átvitt értelemben is) bűnbánatot tart; 
hamuvá ég; hamuvá válik. □ Ezen nyugalom nem a biztosságnak nyugalma, és meglehet, sőt valószínű, hogy ez tűz, mely a hamu alatt lappang. (Kossuth Lajos) Gondolatokba mélyedten veregette a hamut a szivarjáról. (Gárdonyi Géza) || a. Kályhában, tűzhelyben visszamaradó salak ezzel az égési termékkel együtt. 
Kiszedi a hamut a kályhából.
- Szólás(ok): a hamut is mamunak mondja: olyan öreg, hogy már alig tud értelmesen beszélni.
- Szóösszetétel(ek): 1. hamuajtó; hamueső; hamugödör; hamuhúzás; hamukotró; hamuláda; hamuréteg; hamuszekrény; hamuszürke; hamutenger; 2. fahamu.
- hamus; hamuz(ik).