HALKÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani
<Hangot> halkká v. halkabbá tesz.
Hangját halkítja. □ Persze, hogy megszolgálod szólt még jobban halkítva a hangját. (Mikszáth Kálmán) || a.
Halkít vmit: vminek a hangját tompítja.
Halkítsd a rádiót. || b. (
átvitt értelemben,
sajtónyelvi) <Művészi alkotásban tónust> kisebb erősségűvé, kevésbé rikítóvá tesz; tompít.
Halkítja a dialógust, a színeket.
- Igekötős igék: elhalkít; lehalkít.
- halkítás; halkítható; halkító; halkított; halkíttat.