Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HÉKÁS főnév -t, (-ok) (bizalmas) <Rendsz. megszólításként; néha egyes szám 1. személyű birtokos személyraggal is.>
1. (népies) <Barátok közt, gyakran tréfás, kedélyes(kedő) megszólításként:> pajtás. Ne bolondozz, hékás(om)! Odább, hékások! □ Mégis jó hosszú lett a levél, hékás. (Petőfi Sándor) Menj, hékás, fogadj szót. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Kerekes Tóni leckézteti a könnyelmű kenyeres pajtást. Meghűtöd magadat, hékás! (Bársony István) 11 (népies) <Személynévvel kapcs.> □ Már, hékás Gergely, én csak azt mondom, hogy ne hagyjunk magunkon lovagolni. (Petőfi Sándor)
2. (tájszó) <Házastársak megszólításaként.> □ Van-e vacsora, hékás? (Jókai Mór) Hékás, feleség! hallod-e? Úgy tudom: ma van hat hete, Hogy Krakkóba indult a mester. (Szabó E.)
3. (ritka, népies, tréfás) <Jó ismerősök közt, a beszélőnél fiatalabb v. alacsonyabb rangú személy, főleg gyermek megszólításaként.> □ De nem úgy van az, hékás, mert én tégedet akarlak ajánlani. (Mikszáth Kálmán) Törpe maradsz, hékás, ha sokat pipázol mondogatta. (Bársony István) || a. (népies) <Lekicsinylő, fölényeskedő, gúnyos kifejezésben, főleg gyermek megszólításaként.> Mit értesz te ahhoz, hékás? Odább, hékások! □ Hányaveti hangon, kötekedve kérdezte: Tudod, mi ez, hékás? (Krúdy Gyula)