Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÉJ [3]
HEJ-HAJ
HEJ-HUJ
HÉJA
HÉJAKÚT
HÉJAS
HÉJATLAN
HÉJAZ [1]
HÉJAZ [2]
HEJEHUJA
HEJEHUJÁZIK
HEJH [1]
HEJH [2]
HEJNYE
HÉKÁM
HÉKÁS
HEKATOMBA
HEKTÁR
HEKTIKA
HEKTIKÁS

HÉKÁM főnév (személyragos) <Csak ebben az alakban, főleg megszólításként haszn., rendsz. kérdéssel, felszólítással, felkiáltással kapcs.>
  • 1. (bizalmas) <Megszólításként barátok, pajtások, főleg ifjabbak közt> barátom, pajtás(om). □ Hallván e gunyos dalt a szilaj urfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt … | "Hogy is van még egyszer?" "Fúdd el hékám, újra." (Arany János) || a. (népies, tréfás) <Nők egymás közti megszólításaként> barátném. □ Hagyj benne, hékám, Nekünk is, hogy barátságot igyunk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. (tájszó) <Házastársak megszólításaként.> □ [Decebál] ment oda a feleségét kérlelni: "Ugyan édes hékám!" (Jókai Mór) No hékám – kacagott fel édesapám – kettőbe hasadsz megint? (Móricz Zsigmond)
  • 3. (népies) <Alacsonyabb rangú személy meghitt megszólításaként.> □ Buda hős … Húnokat hívatja, kitkit alattomban … | Van, kihez így fordul: Már híni se’ merlek | Lakomára, hékám. (Arany János)