HÁTRADŐL tárgyatlan ige hátradűl
<Személy> ülő helyzetben úgy dől, hogy a hátát megtámasztja.
Hátradől az ágyban, nevettében, székében. □ A kis kecskeszakállas úgy nevetett
, hogy hátradőlt székében s a vörös bort kiöntötte az asztalra. (Kuncz Aladár) Közömbösen dől hátra a kocsiban
(Krúdy Gyula)
- hátradőlés; hátradőlő; hátradőlt.