HAZUDSÁG [ccs v. tárgyas] főnév -ot, -a (ritka, régies)
Hazugság (1, 2). □ Ennél kisebb hazudságba nem is kap a huszár. (Vas Gereben) Átok és hazudság minden ige szádban. (Arany János) || a. Tényeknek és szavaknak egymást cáfoló volta. □ Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. | Hűség, barátság aljas hitszegők Gúnyáiból készült lapon regél. | Irtózatos hazudság mindenütt! (Vörösmarty Mihály)