Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HEGY [2] [ë] főnév -et, -e [e, e] (főleg birtokos személyraggal)
1. Vmely test, tárgy keskenyebb, csúcsban végződő, elvékonyodó része. A kés, a nyelv, az ujj hegye; a → körme hegye se látszik ki; a nyelve hegyén → lebeg vmi; nem lát tovább az → orra hegyénél. □ Egy dárdának Hegye úgy fut a nyakának, Hogy vérere megfakad, S lélegzete megszakad. (Kisfaludy Sándor) Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem. (Petőfi Sándor) A sima paizson elcsúszik a kopja hegye. (Gárdonyi Géza) || a. <Íróeszközön> az a csúcsban végződő rész, amely a papír v. más felület érintésével vmilyen (színes) nyomot hagy, vonalat hoz létre. A kréta hegye; vmi a → tolla hegyén van; → feltűz vkit a tolla hegyére. Új hegyet vett a ceruzájába. A tollam hegye már elkopott. □ Látom a tollam hegyét, amint vékonyan s vastagon kirajzolja a mérleg tételeit. (Gelléri Andor Endre)
2. (ritka) Függőlegesen álló test csúcsa, teteje. A fa hegye. □ Sűrü ködnek fátyolában a táj, A toronynak látni csak hegyét. (Petőfi Sándor)