HEG [e] főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. A gyógyulóban levő seben képződő var.
- 2. (orvostudomány) A gyógyult seb, fekély helyét kitöltő, az eredetitől eltérő, új kötőszövet. A műtét helyén heg keletkezett. || a. (választékos) Kül. <bőrön> a meggyógyult seb látható nyoma; forradás. Arcán a szúrás hege most is látszik. □ Egy mély kardvágás hege látszott rajta. (Jókai Mór) Apám tízéves korában leesett a hintáról: beszakította a homlokát, mély heg maradt a helyén. (Karinthy Frigyes)
- heges.