HAHOTÁZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) hahotáz (
hangutánzó)
Kirobbanó hangossággal, hahotával, gyak. taglejtésekkel is kifejezve jókedvét, hosszan nevet.
Teli torokkal hahotázott. □ Az öreg úgy hahotázott, hogy a hasát is fognia kellett. (Mikszáth Kálmán) Ó, a halál
mikor suhan az esti láz |
csontos markába hahotáz vigan. (Kosztolányi Dezső) Ördög tudja, min hahotáznak | úgy kint azok a gyerekek! (Szabó Lőrinc)