HASÍTÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. A hasít igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit hasítanak. A fának darabokra hasítása; szíj hasítása. || a. Ennek eredménye. □ Nekifeszültek a földnek a csizmasarkok, és nagy hasításokat vágtak rajta, mint patkójával télen szokta jégen tenni a gyerek. (Tömörkény István)
- 2. (bőripar) Hasíték (2).