HALLUCINÁCIÓ  főnév -t, -ja (
lélektan, 
orvostudomány)
Éber állapotban külső inger nélkül, csupán az idegek és az agy beteges izgalma következtében létrejött érzékelés; érzékcsalódás, káprázat. 
Egy őrült hallucinációi. Ma sem tudom, valóság volt-e, vagy csak hallucináció. A látási hallucinációt víziónak hívják. □ Álmot látok-e? Érzékeim hallucinációja játszik-e velem? (Jókai Mór) Így válnak [Kemény Zsigmond] alakjai hallucinációk játékává; 
 kimered szemök, alsó állkapcsuk lecsuklik. (Péterfy Jenő) || a. Kül. hallási érzékcsalódás. □ Anyám idegbeteg asszony volt, víziói, hallucinációi voltak. (Mikszáth Kálmán)