HALLÓCSŐ főnév
Olyan tölcsérszerű cső, amely a benne elhelyezett szerkezettel a hangot felerősítve, a csökkent hallóképességet javítja. Középfülgyulladása után hallása romlott, de hallócsővel elég jól hall. || a. (orvostudomány) Merev, tölcsérszerű gumicsőre szerelt s a fülhöz illesztett kagyló, amellyel a testben keletkező hangok felerősödve jutnak az orvos fülébe; stetoszkóp, szívhallgató. □ Tornáztatta a kis, halott karokat, sokáig
hallócsővel figyelte a szívet. (Kosztolányi Dezső)