HÁZTETŐ főnév
A ház falain fedélként nyugvó ferde v. vízszintes síkú építmény, amely a házat az időjárás viszontagságai ellen védi.
Lapos háztető; → csorog a háztető. □ Hej, tűz van, tűz van, ég a háztető. (Vörösmarty Mihály) A király házára mindjárt ráismértem Kétfejű sasáról, mely a háztetőn ül. (Garay János) [A zászló] áll
| a háztető ormán, | egyedül bírkózva a csönddel és a viharral. (Kosztolányi Dezső)
- Szólás(ok): ld. zsindely.
- háztetejű; háztetős.