HAZAFELÉ határozószó, (
népies) hazafele
1. Abban az irányban v. azon az úton, amely vkinek az otthonához v. hazájához vezet.
Hazafelé indul, megy, sétál; a hazafelé vezető út; útban van hazafelé; hazafelé fordítja a szekere rúdját. □ Az éjszakai lumpok sietnek hazafelé. (Nagy Lajos)
- 2. Útközben otthona, lakóhelye felé; hazafelé menet v. jövet. Hazafelé találkozott a barátjával. □ Egész uton haza felé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? (Petőfi Sándor)
- 3. <A haza- igekötő helyett a cselekvés folyamatosságának kifejezésére:> fokozatosan, lassanként haza. Az iskolaév végén hazafelé szállingóznak a gyerekek.