HÁZHELY főnév
Beépítetlen, rendsz. felparcellázott területnek házépítésre alkalmas része.
Kiosztották a házhelyeket. □ Csak akkora helyet irtottak volna ki mindenütt, amekkora egy házhelynek elég, a többit erdőnek hagyva
(Jókai Mór) || a. Beépítetlen telek. || b. (
ritka) Olyan telek, amelyen ház állott. □ A pusztára rombolt házhelyet a bakó behinté átkozott sóval. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): házhelycsere; házhelyigénylés; házhelyjuttatás; házhelykölcsön; házhelytörlesztés; házhelytulajdonos.
- házhelyi.