HAZATÉRÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a hazatér igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki hazatér.
A hazatérés ideje, öröme. || a. Külföldről a hazába való visszatérés.
A hadifoglyok hazatérését előkészítő bizottság. Az idegen országokban eltöltött keserves évek után felcsillant előtte a hazatérés reménye. || b. Az a tény, hogy az otthonától távol tartózkodó személy v. ritk. háziállat lakásába, otthonába, szállására visszatér.
A kirándulásról való hazatérés után jól esett a pihenés.