Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Hóval borított, hóval fedett <tárgy, hely, terület>. Havas háztető, mező, táj, tájkép, udvar, utca; havas lett a ruhája, a cipője. □ A fák havas, zuzmarás koronáit néztem a rácson kívülről. (Kaffka Margit) A fáradt Vándor havas pusztákon megyen. (Tóth Árpád) Fázol. Hát mondd hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát, | falain havas tájak vannak, | meztelen nők, meg almafák? (József Attila)
2. Olyan <időszak, időjárás>, amikor havazik, hó borítja a tájat v. havazni szokott. Havas idő, reggel, tél. □ Utunk igen havas volt főképen, hogy általjöttünk a hegyeken. (Mikes Kelemen) Havas, nagy téli éjelen Alusznak a tanyák. (Ady Endre) Az erősen havas januárok rendesen igen hidegek is. (Nagy Lajos)
II. főnév -t, -ok, -a (főleg többes számban) Magas hegy v. hegység, amelynek csúcsán v. szakadékaiban gyak. még nyáron is hó van. A havasokon: ilyen hegyek között, ilyen hegységben. □ Mi haszon énnekem hegyeken völgyeken bujdosva nyavalyognom, Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyongnom (Balassi Bálint) Menj az északnak havasin keresztül, Csak ne felejts el! (Berzsenyi Dániel) || a. (tájszó) Hegyek között nagy magasságban fekvő hegyi levelő. Felhajtották a juhokat a havasokra.