HANGSZÍN főnév
(
zene,
fizika) Vmely kül. meghatározott rezgésszámú hangnak (pl. hangszer hangjának, emberi hangnak) a felhangok számától és erősségétől függő, a hangforrás v. a hangképzés minőségére jellemző megkülönböztető sajátsága.
Ugyanannak az "a" hangnak egészen más a hangszíne hegedűn, fuvolán és zongorán. A beszéd egyes magánhangzói hangszínben különböznek egymástól. || a. (
zene,
nyelvtudomány) Vmely beszédhangnak a kiejtésben megnyilvánuló, alkalmilag v. egyénileg árnyalatokban eltérő jellegzetessége.
Ezt a o-t furcsa orrhangú hangszínnel ejtette, énekelte.
- Szóösszetétel(ek): hangszínszabályozó.
- hangszínű.