HALADVÁNY főnév -t, -ok, -a
- 1. (mennyiségtan) Számsor (2). Számtani haladvány: számoknak v. kifejezéseknek olyan sora, melyben két szomszédos tag különbsége állandó (pl. 2, 4, 6, 8, 10 stb.); mértani haladvány: számoknak v. kifejezéseknek olyan sora, melyben két szomszédos tag hányadosa állandó (pl. 2, 4, 8, 16, 32 stb.).
- 2. (irodalomtudomány, régies) <A poétikában> olyan gondolatritmus, amelyben a párhuzamos mondatok közt tartalmi fokozódás, emelkedés van. (Pl. Petőfi: Szüleim halálára c. versében: Láttam jó atyámat
vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje) □ Az összerakó [gondolatritmusban]
a rokon eszmék
sorozásában némi haladványt (progressio) vehetni észre. (Arany János)
- haladványos.