HATÁROZATLANSÁG főnév -ot, -a (rendsz. csak egyes számban) (néha kissé
rosszalló)
A határozatlan (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelkiállapot, magatartás; vkinek ilyen volta; ingadozás, bizonytalanság, habozás.
A fiú határozatlansága; határozatlanság fogta el. A határozatlanság meghiúsította a döntést. □ Általános határozatlanság pillanataiban mindig annak jut a vezéri szerep, ki szilárd meggyőződéssel bír. (Eötvös József) Folyton erkölcsi aggályok, furdalások, határozatlanságok meredélyein jár. (Babits Mihály) || a. (
ritka) Vminek határozatlan (3a) volta.
A felelet határozatlansága; fellépésének, nyilatkozatának határozatlansága.