HALLATSZIK  [cc] tárgyatlan ige -ott; -anék (-ana); ..assék v. ..tsszék (..tsszon) [cc, cc] v. (
népies) hallatszódjék [hallaccóggyék] v. hallatszódjon [hallaccóggyon]; -ani (főleg 3. személyben)
- 1. <Hang, zaj> hallható, hallani lehet. Már hallatszott az ágyúk dörgése. A zene most jól hallatszik. □ Csodadolgok voltak a Döme bácsi belső szobájában 
 nagyszerű agancsok és egy kagyló, amiben a tenger zúgása hallatszott. (Babits Mihály) || a. Vmi hallatszik: vminek a hangja, zaja hallatszik. Már hallatszanak az ágyúk. A hegedű nem hallatszik. □ Messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik. (Katona József) Küszködése szélnek, sikolynak Hallatszik most is szüntelen. (Tolnai Lajos)
 - 2. Olyan hírek hallatszanak (vkiről, vmiről), hogy 
; úgy hallatszik, hogy 
 : azt beszélik, mondják, híresztelik, hogy 
; olyan hírek járnak, terjednek, hogy 
; úgy hírlik, hogy 
 Mi hallatszik a városban az ügyről?
 - Igekötős igék: áthallatszik; behallatszik; egybehallatszik; elhallatszik; előrehallatszik; felhallatszik; hátrahallatszik; hazahallatszik; idehallatszik; keresztülhallatszik; kihallatszik; lehallatszik; meghallatszik; odahallatszik; túlhallatszik; végighallatszik.
 - hallatszó; hallatszott.