HÁTRÁLTAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. <Haladásában, előbbre jutásában> akadályoz, gátol vkit. A nehéz hátizsák hátráltatja a menésben. || a. <Vminek a teljesítésében, véghezvitelében> megakadályoz, feltart vkit. Hátráltat vkit vmiben; hátráltatja a munkában; hátráltat vkit vminek a megvalósításában. || b. <Vmely folyamatot, ill. vminek a véghezvitelét, teljesítését> akadályozza, lassúbbá v. bizonytalanná teszi. Hátráltatja a fejlődést; hátráltatja a gyógyulást; hátráltatja a terv megvalósítását.
- 2. (ritka) <Állatot, járművet> visszafelé, hátirányban menni kényszerít, ill. visszafelé indít, mozgat.
- hátráltatás; hátráltató; hátráltatott.