HALÁLVERÍTÉK főnév halálverejték (
irodalmi nyelvben)
A haldoklónak, haláltusáját vívó betegnek arcán és testén kiütköző veríték.
Kiverte a halálveríték. Halálveríték lepte el a sebesült arcát. || a. (
átvitt értelemben) Nagy félelem, ijedtség, halálos veszedelem hatására vkinek arcát, testét ellepő verejték.
Remegő teste halálverítékben fürdött v.
úszott. □ A gúny helyébe félelem száll, kétség, bánat; halálverejték lepi el. (Péterfy Jenő) Mintha az egész roppant ház rászakadt volna a főügyész fejére. Egyszerre elvesztette a lélekzetét
s halálverejték borította az egész testét. (Móricz Zsigmond)