A magyar nyelv értelmező szótára

HÁTHA határozószó és mondatszó

• I. határozószó I. <Kérdő mondat bevezető szavaként.>
• 1. <Olyan kérdésben, amely kételkedve az ellenkező lehetőségre utal, mint amit a megelőző v. előzményként gondolt közlés v. kérdés tartalmaz.> □ Cudarság Igy elhajítani a gyermeket … Pólyája vén kopott ruha. | Szegény asszonynak gyermeke … Hm, hátha gazdagé? (Petőfi Sándor) Kastélyába vitette föl atyja, … Hever egyszerű ravatalán. | Állata őrzeni négy alabárdost: "Lélek az ajtón se be, se ki! …" "Hátha az anyja, szép huga már most | Jönne siratni?" – "Vissza! neki; | Jaj, ki parancsom, élve, szegi!" (Arany János) || a. (ritka) <Olyan kérdésben, amely magában foglalja a magától értődő választ is.> □ Nekem nem akar lenni adósom? Hátha már az? Vagy ennek nem volna-e adósa, aki egyszer magára szabatá a vágást, melly az az őrnagy úr fejét akará ketté hasítani …? (Kazinczy Ferenc–Lessing-fordítás)
• 2. <Találgatás bevezetésére, néha a kérdő jelleg bizonyos fokú háttérbe szorulásával:> ha esetleg … □ Honnan tudja a kakuk, hány évet él az illető, aki megkérdezte és hátha két ember kérdezi egyszerre, hogyan felel neki? (Mikszáth Kálmán) Margit örült [, mikor hallotta, kik lesznek a szomszédaink]. – Hátha öregek? – aggódott aztán. Hátha valami penzionált vén katonatiszt, akinek csak a neve magyar? Mord, magának élő. (Gárdonyi Géza) Arra is gondoltam, hogy hátha ez a nő gondolatolvasó? (Gárdonyi Géza)
• 3. (ritka) <Reménykedés kifejezésére.> □ Hátha most mindent megnyerek, nyerek, amennyi kell? (Babits Mihály)
• 4. <Vmilyen ajánlatot v. szándékot tartalmazó kérdésben, rendsz. annak kifejezésére, hogy a kérdező maga is bizonytalanságban van afelől, ajánlatának lesz-e foganatja:> (és) mi lenne, ha …?; (és) mit szólnál (szólna, szólnátok, szólnának) ahhoz, ha …? Hátha elmennél helyettem? Hátha innánk!: <felszólítás közös ivásra.> □ Kérdi egyik [az öreg Bencétől]: "hogy az ócska vasad, bátya? | Hátha vásárt ütnénk: sokan vagyunk, látja." (Arany János) A szomszéd kapu alatt pogácsákat, kifliket láttam, tünődtem, hogy mi lehet az áruk. Hátha lopnék egyet? (Babits Mihály)
• 5. (érzelmi hangsúllyal) <Annak nyomatékos kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy még a feltételezett esetben sem tenné meg a szóban forgó dolgot.> □ Mint valami leszakadt eső, úgy fáztatta végig [= borzongatta meg] az ura szava. De mit tegyen. Nem szólt. Hátha a halált váltaná meg egy szava! (Móricz Zsigmond) II. <Állító v. tagadó közlés bevezető szavaként.>
• 1. <Az előzménnyel ellentétes lehetőség esetleges bekövetkezésének kifejezésére:> az is lehetséges, hogy …; az sem lehetetlen, hogy … □ A léghajót csinján mérsékeled, S midőn egekben így zarándokol: Azt sem felejted: "hátha lebukol!" (Arany János)
• 2. <Magyarázatként közölt olyan mondat bevezetésére, amely esetleg bekövetkező feltevést tartalmaz:> mert lehetséges az is, hogy …; mert esetleg. Vidd el az esernyőt, hátha eső lesz. || a. <Elöl álló hasonló tartalmú mondatban:> az is lehetséges, hogy … hátha beteg, azért nem jött el.
• 3. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy reménykedik a kedvező esemény bekövetkezésében v. abban, hogy a kedvezőtlen lehetőség helyett a kedvező érvényesül.> Megpróbálom, hátha sikerül. Próbáld meg, hátha szerencséd lesz vele. Várjunk még, hátha megjön. □ Ejh, hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban. (Mikszáth Kálmán) De ott állt az írás, hogy aki a könyvet hétszer elolvassa, elmúlik a szegénysége, … Ez az írás gondba ejtett. Hátha valami elásott kincsről van benne szó. (Gárdonyi Géza) Gyakran nyitotta s meresztette neki az ismeretlenségnek nagy ibolyakék szemeit Flóra. Hátha ki tudná nézni belőle a férfiút, ki jön, jön, okvetlenül jön s kinek rendeltetése a Flóra leányságának végét vetni. (Ady Endre) Van kicsi gyermekem | Énnékem is! Hátha ez ősi sejt | Őbenne tisztul dús örömre és Minden homályos, vén bút elfelejt! | Óh, hátha jő a tiszták s boldogok Szűz birodalma, a szebb, új világ. (Tóth Árpád)
• 4. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy nem kívánja a cselekvés v. történés bekövetkezését, fél tőle, hogy bekövetkezik, aggódik vmi miatt.> Nem megy haza, mert hátha megveri az apja. □ Ilonka mindenben mérget gyanít. Városon nem enged bort innom, mert hátha csinált bor. Konzervek nem kerülhetnek az asztalra, mert hátha valamelyik romlott. (Gárdonyi Géza) Én majd nyomban sürgönyt küldök a fiú apjának – mormogta Mariett. – Hátha komoly a baj. Legyen a gyermeke mellett. (Krúdy Gyula) Hátha nincs is már meg a legény. Elcsípte valami német lyány azóta. (Móricz Zsigmond)
• 5. Hátha még … (is) …: <fokozást jelentő feltevésben, annak kifejezésére, hogy a feltevés érvényessége esetén az előzmény(ek)ben kifejezett tulajdonság, állapot még sokkal nagyobb mértékű lenne.> [Jó ez a sör.] – Hátha még hideg volna! □ Fejjel haladá meg a többit Akasztó: Hátha még nem volna görbe, mint a patkó. (Arany János)
• II. mondatszó (megismételve is)
• 1. <Kételkedő találgatás vmely részletének kifejezésére, a közvetlenül megelőző állítás érvényességében kételkedve, a vélt ellentétes lehetőséget megengedve v. remélve.> □ Az ember ugyan hova lesz? … | Sokrates, ki a mérget megitta, S hóhéra, ki a mérget neki adta, Egy helyre mentek mind a ketten? | Oh lehetetlen! | És hátha … hátha … (Petőfi Sándor)
• 2. <Annak a reménynek kifejezésére, hogy a vállalkozás, a terv, a szándék sikerül.> □ Így tavasz előtt, februárban följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább a telet s mint az álomjárók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drága holmik, munka, kenyér. Hátha! (Ady Endre)