HÁLÁLKODÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. A hálálkodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; hálának, köszönetnek ismételt (alázatoskodó) kifejezése, nyilvánítása. Nagy hálálkodással köszönte meg a segítséget. □ Elreked, elfárad a hálálkodásba. (Arany János) Oda szállott,
hogy ő magát kipihenné,
s hajnali kakasszónál atyafiságos hálálkodás után tovább menne. (Eötvös Károly)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Túlzó, ismételt tiszteletadás, köszöntés, bókolás. □ Vacsora végével kölcsönös hálálkodások közt keltek fel az asztaltól. (Jókai Mór)