HASZONTALANKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. <Rendsz. gyermek> haszontalanul (2a) viselkedik; rendetlenkedik, helytelenkedik. Ne haszontalankodj örökké! □ Az ifjúság dicsekszik vele, hogy haszontalankodik. (Gyulai Pál)
- 2. (-t ragos mértékhatározóval is) (régies) Hiábavaló, fölösleges dolgokkal tölti az időt. □ Nem haszontalankodom a hosszú elbeszéléssel. (Vas Gereben) Majd ha gazdag ember lész,
akkor vagy egy órácskát te is haszontalankodhatol. (Tolnai Lajos)
- Igekötős igék: elhaszontalankodik.
- haszontalankodás; haszontalankodó.