Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HASZONLESŐ
HASZONNÖVÉNY
HASZONRÉSZ
HASZONRÉSZESEDÉS
HASZONTALAN
HASZONTALANKODIK
HASZONTALANSÁG
HASZONVÁGY
HASZONVÉTEL
HASZTALAN
HAT [1]
HÁT [1]
HAT [2]
HÁT [2]
HÁTAL
HÁTALL
HATALMAS
HATALMASKODIK
HATALMASSÁG
HATALMI

HATÁROZÓ melléknév és főnév, (régies, főleg I. 1–2) határzó I. melléknév
  • 1. Olyan <személy, közösség, hatóság, testület>, aki, amely határoz vmiről v. vmi felől, vmiben v. vmit; döntő (I. 2a) határozatot, döntést hozó. Gyorsan, könnyen, nehezen határozó ember; az ügyben határozó gyűlés; az előadás időpontjáról határozó értekezlet. || a. (ritka) Magát vmire határozó: magát vmire elszánó, eltökélő <személy>. Magát cselekvésre, ugrásra határozó ember.
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Vmit eldöntő; döntő, elhatározó (jelentőségű). Határozó ítélet, ütközet. □ Jőj el végre, valahára, Te határzó, te nagy óra, Melyben e hon sorsa fordul. Akár rosszra akár jóra. (Petőfi Sándor) Az ön megérkezte határozó lenne. (Jókai Mór)
  • 3. (nyelvtudomány) Határozóként (II) v. helyette szereplő, ezzel a mondatrésszel egyértékű. Határozó igenév ←; határozó mellékmondat.
  • II. főnév -t, -ja (nyelvtudomány) A cselekvés, történés, állapot, létezés helyét, idejét v. egyéb körülményeit (okát, módját, célját, eredményét stb.) kifejező mondatrész, bővítmény. → Képes határozó. A határozó elsőrendű bővítmény.
  • Szóösszetétel(ek): állapothatározó; célhatározó; eredethatározó; eredményhatározó; eszközhatározó; helyhatározó; időhatározó; körülményhatározó; mértékhatározó; módhatározó; növényhatározó; okhatározó; részeshatározó; számhatározó; társhatározó; véghatározó.
  • határozós.