HATÁRÁTLÉPÉS [r-á] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
(
hivatalos) Az országhatáron való áthaladás, az ország területének elhagyása.
Jogtalan, tiltott határátlépés; határátlépésre jogosító igazolvány. || a. (
bizalmas) Az országhatár közelében lakó személyeknek útlevél helyett adott engedély, amellyel a szomszédos országnak a határhoz közel eső, meghatározott területére utazhatnak, rendsz. rövidebb időre; határátlépési engedély.
Határátlépést kapott.