HASZONÉLVEZET [n-é] főnév (
jogtudomány is)
Ingó v. ingatlan tulajdon jövedelmének használata, élvezése, a tulajdonnal való rendelkezés joga nélkül.
A haszonélvezet joga. Haszonélvezettel terhelt lakóház. A házat az özvegy haszonélvezetben bírja. A haszonélvezet nem sértheti a dolog állagát. || a. (
ritka) Az ebből származó jövedelem.
A haszonélvezet fedezte a háztartás költségeit.