HASONULÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Az a folyamat, hogy vki, vmihez v. vkihez hasonul (1). A környezethez való hasonulás.
- 2. (nyelvtudomány) Az a folyamat, jelenség, hogy vmely hang képzésmód tekintetében egy másik szomszédos v. közeli hanghoz hasonul (2). Előreható, hátraható, részleges, teljes hasonulás; zöngés, zöngétlen hasonulás; magánghangzók, mássalhangzók hasonulása.