HÁTRAHŐKÖL tárgyatlan ige
<Állat, ember ijedtségtől, nagy meglepetéstől> megtorpan és hátrafelé lép v. hátraveti a testét.
Hátrahőköl a ló. Ijedten hőkölt hátra. □ Az első két paripa meghorkant és hátrahőkölt. (Mikszáth Kálmán) Figyelmesen rám nézett, majd hirtelen hátrahőkölt, és a sapkáját levette. (Kuncz Aladár)
- hátrahőkölés; hátrahőkölő; hátrahőköltet.