HARSOG ige -tam, -ott, -jon
- 1. tárgyatlan Erős, átható hangon hosszan szól, ilyen hangot ad. Harsog a dal, a hangszóró, a kacaj. □ Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. (Petőfi Sándor) Atyám
kinyitotta a rádiót, úgy, hogy bömbölve harsogott. (Gelléri Andor Endre)
- 2. tárgyatlan Ilyen hangot visszhangoztat, ilyen hang tölti be. Harsog a terem, az utca az énektől.
- 3. tárgyas Ilyen hangon mond, énekel, játszik, ad elő vmit. "Vesszenek a háborús uszítók!" harsogja a tömeg. A zenekar az indulót harsogja. □ Zordon erdők, durva bércek, szirtok! Harsogjátok jajjaim! (Csokonai Vitéz Mihály) Magyar vagyok s keserű sorssal, De édes daccal harsogom, hogy Ez: van s nincs itt más semmi. (Ady Endre) Hittel hadd harsogom dalom. (Juhász Gyula)
- Igekötős igék: elharsog; túlharsog; végigharsog.
- harsogás; harsogó; harsogtat.