HARMONIKUS melléknév -an, -abb
Általában összhangzó, összhangzatos.
- 1. (zene) Harmónia (1) hatását keltő; harmóniát alkotó. Harmonikus felhangok. || a. (zene) harmonikus moll: olyan hétfokú hangsor, amelynek második és harmadik, továbbá ötödik és hatodik, valamint hetedik és nyolcadik hangja közt félhangnyi, hatodik és hetedik hangja közt pedig másfél hangnyi távolság van.
- 2. (választékos) Elemeiben kellemesen egybeolvadó, kellemesen ható <hangzás>. □ A közönség zsivaja harmonikus, kellemes zsongássá olvadt össze. (Mikszáth Kálmán)
- 3. Elemeinek összeillő, arányos mivoltával harmóniát (4) alkotó <forma v. mozgás>. Mozdulatainak harmonikus szépsége; harmonikus színek, vonalak.
- 4. Súrlódás, ellentét nélküli, egyetértő, összehangolt <emberi tevékenység, jelenség, folyamat>. Harmonikus együttműködés, élet, kibontakozás.
- 5. Kiegyensúlyozott, az ellentéteket harmóniába (5, 6) feloldó <ember, emberi közösség v. tevékenység>. Harmonikus lélek, házaspár; harmonikus gondolkozású.
- 6. (mennyiségtan) Harmonikus sor: a természetes számok reciprok értékeiből álló s. (1+1/2+1/3+1/4
).
- harmonikusság.