Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HARMONIKA főnév ..kát, ..kája
  • 1. Billentyűkkel és gombokkal ellátott kézi hangszer, amelynek apró nyelvsípjait egy kihúzható és összenyomható, fűrészfogakra emlékeztető módon redőzött fújtató szólaltatja meg. Harmonikán játszik. Nyakába akasztja a harmonikát. □ Nem mozdulnak a tiszai hajók, Egyiken távol harmonika szól. (Juhász Gyula) Zúg-búg a púpos ember harmonikája. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. Szájharmonika. A vásáron vett a fiának egy olcsó harmonikát.
  • 3. (zene, régies) Hangmagasság sorrendjében egymásba illesztett s forgatható tengelyen, szekrényben elhelyezett üvegcsészékből álló hangszer, amelyet a játékos pedállal hozott működésbe, s ujja hegyének érintésével szólaltatott meg.
  • 4. E hangszerek közül vmelyiknek a hangja. Harmonikára táncolnak. || a. E hangszereken való játék, harmonikázás. Harmonikát gyakorol, tanul.
  • Szóösszetétel(ek): szájharmonika; tangóharmonika.