HÁROMSZORTA számnév, tőszámnév (határozóragos, határozószó-szerűen)
- 1. <középfok v. fokozó értelmű ige mellett:> háromszor, háromszorosan. Háromszorta erősebb, nagyobb. || a. <Érzelmileg színezett használatban:> sokkal nagyobb mértékben, fokban. Háromszorta jobban szeretlek. □ Háromszorta túlkiáltalak. Én ordítva ordítlak le. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. (elavult) Három ízben; háromszor. □ [Ármány] Háromszorta körűl lebegé látatlan az álló Táltost. (Vörösmarty Mihály)