HARCI melléknév
Harchoz (1) tartozó, harcra vonatk. v. irányuló <dolog>.
Harci dal, készenlét, készség, riadó. A katonákban nagy volt a harci kedv. □ Csak én nem vagyok ottan, Ki harci vágyat annyiszor Éreztem és daloltam. (Petőfi Sándor) || a. Harcban haszn.
Harci bárd, gép, mén. □ Harci gépei mesterséges tüzet szórnak. (Jókai Mór) A harci mén kímélve lép. (Tolnai Lajos) || b. Harc folyamán előforduló, ott szokásos <dolog>.
Harci álláspont ←; harci fegyelem, jel, kiáltás; harci zaj ←. □ Bősz harci kiáltás veri föl a népet. (Arany János)
- Szólás(ok): ld. bárd [1].