HARCMODOR főnév
Harcmód; taktika.
Halogató, kifárasztó, támadó, védekező harcmodor; a honfoglaló magyarok harcmodora. || a. (
átvitt értelemben) □ Az volt a harcmodora, hogy egyrészt féken tartsa a leányt, másrészt lépre csalja. (Kosztolányi Dezső) || b. (
átvitt értelemben) Vmely elvi v. politikai küzdelemben folytatott taktikai eljárás, harci mód.
Az ellenzék, a párt harcmodora.