HÁRÍTÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a hárít igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki vmit hárít.
- 1. (sport) Vívásban a támadó kardjának, ökölvívásban az ütő karnak félreütése, labdarúgásban a kapura irányított labdának elterelése más irányba, ill. támadásnak ily módon való meghiúsítása. A veszélyes labda hárítása a kapus érdeme volt.
- 2. (csak -ra ragos határozóval) (átvitt értelemben) Másnak erkölcsi vonatkozásban való, gyak. alaptalan megterhelése abból a célból, hogy vki ezzel saját magát mentse. A felelősségnek, a hibának másra hárítása. || a. (csak -ra ragos határozóval) (átvitt értelemben) Az az intézkedés v. eljárás, melynek folytán vmely kötelezettséget vkinek más helyett (is) teljesítenie kell. A munkának másokra való hárítása. Tiltakozott a költségeknek a családjára hárítása ellen.
- hárítási.