HÁREM [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. <A többnejűséget megengedő egyes országokban, kül. a mohamedánoknál> az egy háztartásban élő nőknek, ill. a férj feleségeinek, ágyasainak elkülönített lakosztálya. Idegen férfi nem léphet a hárembe. A hárembe viszik. □ Jer, Múzsám, láthatsz még sok száz szebbet szembe, | Hogyha bémégy ama firhangos hárembe. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. Az ott élő nők összessége. Ő a hárem ékessége. Az egész háremből őt szerette legjobban. Őrzi a háremet.
- 3. (tréfás v. gúnyos) Vmely férfival egyidejűleg szerelmi kapcsolatban levő több nő. Egész háreme van; háremet tart.
- Szóösszetétel(ek): háremhölgy; háremőr.