HARAGSZIK tárgyatlan ige -om, -ol, -unk, ..gusztok (-otok) v. ..gudtok, -anak v. ..gusznak; ..gudtam, ..gudott; ..gudnék v. ..gudnám, ..gudnál, ..gudna v. ..gudnék; ..gudjam, ..gudj v. ..gudjál, ..gudjon v. (
régies,
választékos) ..gudjék; ..gudni v. (
régies) haragunni
<Személy> a haragnak (1, 2) rendsz. külsőleg is kifejeződő érzelmi állapotában van.
Nem szól, haragszik. Ne menj be hozzá, haragszik. (
szójárás)
→ Kutya is haragszik az orráért. (
szójárás)
Aki haragszik, annak nincs igaza. □ Ali majd haragunni fog érte [, hogy Szondit magasztaltátok]. (Arany János) Nagyon haragszik társad, éhes ő is? (Madách Imre) [Ábel] arra gondolt, hogy értelmes embernek nem szabad haragudnia. (Gárdonyi Géza) || a. (
bizalmas) <A társalgási nyelvben kérő, tiltó formában:>
Ne haragudjál (ne haragudjatok stb.
): már megbocsáss, már megengedj, de
; ne vedd rossz néven, de
Ne haragudjál, de ezt nem hiszem. Ne haragudjatok, de ez mégse való. Ne haragudjék, hogy zavarom. || b.
Haragszik vkire, vmire: nagyon neheztel vkire, vmire; a megbántottság, sértődöttség érzésével viseltetik vki, vmi iránt. Miért haragszol rám? Nagyon haragszik rád a megjegyzés miatt. □ Ne haragudjatok rám, Leánykák, lelkeim! (Petőfi Sándor) Gyula különösen haragudott a grófokra, nem tudni, homályos éveinek mily tapasztalatai alapján. (Babits Mihály)