HANGZÓSSÁG főnév -ot, -a (
nyelvtudomány)
A beszédhangnak az a tulajdonsága, hogy ugyanolyan erővel ejtve más hang(ok)hoz képest milyen mértékben, milyen messze hallható.
A magánhangzók hangzóssága nagyobb, mint a mássalhangzóké, a zöngés mássalhangzóké nagyobb, mint a zöngétleneké. Legnagyobb hangzóssága az "á" hangnak van, legkisebb a "p", a "t", és a "k" hangnak.
- hangzóssági; hangzósságú.