Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akit az élet, a sors viszontagságai otthontalanul, hazátlanul, sok nyomorúság közt ide-oda vetettek. Ő sem valami hányt-vetett ember. Hányt-vetett kubikus volt egész életében. □ Ott hányt-vetett ember lennék, itt a kezemet csókolják (Gárdonyi Géza) || a. (irodalmi nyelvben) Sok viszontagságon átment, sok veszély közt élő. □ Széchenyi volt a hányt-vetett nemzetnek világítótornya. (Vas Gereben)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., hozzá tartozó <életkörülmény>. Hányt-vetett élet, sors.
3. (ritka, régies) Általában olyan, amit vki hány-vet v. hányt-vetett. □ A szilajon hányt-vetett fej szelíden hajolt meg. (Jókai Mór) A hányt-vetett deszkákon keresztül a hold odasütött egy ágyra. (Jókai Mór) || a. (régies) Ide-oda dobált, sokfelé hordozott, sok mindenen átment s ennek következtében kopott, ócska, tönkrement <tárgy>. Egy hányt-vetett kabát van rajta. □ Van kegyelmednek egy hányt-vetett kardja? (Jókai Mór) Ide csak az unott, hányt-vetett portékát szokták küldeni. (Jókai Mór)