Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HANGZÁS főnév -t, (-ok), -a (többes számban ritka)
1. A hangzik (1, 1a) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vmi hangzik, és hallható. A dal, a tilinkó, a távoli zaj hangzása.
2. Hang(ok)nak, hangsor(ok)nak, szó(k)nak a fülre tett hatása. Jó, kellemetlen, rossz hangzás; hangzás szerinti átírás: <vmely idegen nyelv szavaival kapcs.> nyelvünk hangjait jelölő betűkkel történő á. Az olasz szavak hangzása igen dallamos. Mondataink rossz hangzását úgy küszöbölhetjük ki, hogy fogalmazásunkat hangosan elolvassuk. □ Egy virág színe vagy egy igető hangzása éppoly fontos, mint akármi más a világon. (Babits Mihály) || a. Szó(k)nak, névnek vmely nyelv szavaira emlékeztető, hozzájuk hasonló volta, hangalakja. Nevének szlávos hangzása van. Hangzásra ezek a szavak nem hasonlítanak egyetlen európai nyelv szavaihoz sem. || b. (választékos) Vmely névről egy szűkebb közösségben, területen kialakult, a hagyomány folytán hozzá kapcsolódó kedvező v. kedvezőtlen hangulat, érzelmi tartalom. A Tibor névnek egy ideig előkelő hangzása volt. Ennek a névnek nagyon rossz hangzása van városunkban.