HANGRENDI melléknév (nyelvtudomány)
A hangrend szerint való, azon alapuló, arra vonatkozó. Hangrendi illeszkedés: a magas és mély hangok különbségén alapuló magánhangzó-illeszkedés; hangrendi párhuzam: az a nyelvi jelenség, hogy némely, rendsz. rokon értelmű szópár egyik tagja csak magas, másik tagja csak mély magánhangzót tartalmaz (pl. döng és dong, gyűr és gyúr, kever és kavar); hangrendi szabályok.