HÁNYTORGAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. Vkinek v. vki előtt keserű szemrehányásként, bosszantásként v. dicsekvésként emleget, ismételget vmit. Folyton hánytorgatja, hogy mi mindent tett érte. □ A multakat ne hánytorgasd nekem. (Vörösmarty Mihály) Ördögi mulatságát találta abban, hogy vele egy verembe került társai nyomorát hánytorgassa. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Gyorsan, sebesen ide-oda, fel-alá dobál, emel és süllyeszt vmit. □ Esküszöm, s ha hamisat szólok:
Ama sebes örvény hánytorgasson engem. (Arany János)
- Igekötős igék: felhánytorgat.
- hánytorgatás; hánytorgató; hánytorgatott.