HÁNYÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a hány igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit (vhová) hánynak.
- 1. <Rendsz. egy helyre való> folyamatos dobálás, hajigálás mint munka, feladat végzése. Homok, kövek, tégla hányása; egy kis dombocska, töltés hányása. Belefáradt a kévék hányásába. || a. Az így keletkezett halom, kupac, dombocska; földhányás. A hányásról lepergett néhány kis kavics.
- 2. Az a tény, hogy vki (vmit) hány (3); a gyomor tartalmának kiürítése a szájon át a hasizmok segítségével; rókázás, okádás. A hányás ingere; hányás környékezi. Elgyengítette, kimerítette a sok hányás. □ Csillapíthatatlan fejfájás kínozta órákig, míg az ideges gyomor hányás által nem könnyített magán. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek eredménye: a gyomorból kihányt, félig megemésztett étel; hányadék. Véres hányás. Bűzlött a hajófedélzet a sok hányástól.