HANGVERSENYEZ [e-e-ë v. ë-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. Zenei előadóművész, énekes, énekkar, zenekar nyilvános rendezésben zeneműve(ke)t ad elő; hangversenyt ad, rendsz. annak főszereplőjeként; koncertez. A világhírű hegedűs Moszkvában hangversenyez. A Fővárosi Zenekar a Margitszigeten hangversenyez. □ Szalonjaiban művészfejedelmek hangversenyeznek. (Jókai Mór) Azt a ruháját kapta magára, amelyben a szegedi árvízkárosultak javára hangversenyezett. (Krúdy Gyula)
- 2. (átvitt értelemben, tréfás) <(Énekes) madár, egyéb állat v. ilyenek csoportja> hangosan, huzamos ideig hallatja hangját. A békák, a rigók, a verebek hangversenyeznek.
hangversenyező v. hangversenyző.