HERCEG [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (1945 előtt) <A feudális hierarchia szerint> rangban közvetlenül az uralkodó család tagjai után következő, legmagasabb rangú főnemes. Bárók, grófok és hercegek. □ Az ilyen hercegeknek mindig van
valami csecsebecséjük, amelyet emlékbe szoktak osztogatni. (Krúdy Gyula) || a. (1945 előtt) <Az ilyen személynek nevéhez fűzött címe; rövidítése: hg.> Hercegem!; herceg Esterházy v. Esterházy herceg. □ Egy zöld kabátos, aranypaszományos kalapú öreg tiszt jöve
Talán maga Cordé herceg. (Kazinczy Ferenc)
- 2. Vmely hercegség (2) uralkodója. Uralkodó herceg.
- 3. (1945 előtt) <Egyes monarchiákban> az uralkodó családjának férfi tagja. Királyi herceg. □ Most, hogy a hercegek rútul hajbakaptak,
Egy kis ribillió történt az udvarban. (Sárosy Gyula)
- 4. Karnevál hercege: a kaneváli felvonulások, mulatságok középkori hercegnek öltözött, legfőbb alakja. Az idén egy ismert színész volt a karnevál hercege.
- Szóösszetétel(ek): 1. hercegasszony; hercegérsek; 2. főherceg; nagyherceg.